Lakásfelújítás

Aki átélte már valaha a „Van flexed?” „Nincs.” „Mi van, buzi vagy?” típusú megaláztatást, az tudja mi következik. Férfiember szereti magáról azt hinni, hogy ért mindenhez, hogy mindent meg tud javítani – vagy legalábbis ezt akarja elhitetni magáról. Egyrészt férfitársaival, akikről azt gondolja, sőt tudja, hogy ők biztos tényleg értenek a barkácsoláshoz és ha kiderül, hogy ő még sosem szerelt fel villanykapcsolót, vagy nem tud összerakni egy foglalatot, akkor végzetesen kikerül a „menők” köréből. Legalább ennyire fontos ugyanezt a nőkkel is elhitetni, hiszen az általánosan elfogadott percepció szerint részben ez különböztetne meg minket tőlük. Ők meg elvárják ezt, sőt, van akinek külön imponál is. Úgyhogy megéri.

Mindezek után nagy önbizalommal tekintettem a rám váró munkák elé. És akkor hirtelen megjött a „szaki”. Őt csak azért hívtam eredetileg, hogy megerősítést kapjak a már megálmodott koncepcióhoz, esetleg segítsen a költségvetés meg az időzítés pontosításában. Ő azonban az első jól irányzott bazmeggel megrendítő csapást mért magabiztosságomra („Hú, bazmeg, itt semmi nincs szintben”). A beszélgetés innentől kezdve olyan volt, mint amikor a bokszoló arra játszik, hogy kibírja a 12 menetet és tisztességes, pontozásos vereséggel megússza az estét. Záporoztak az érthetetlen szavak, kifejezések, terméknevek (fajansz, Rimano, Esztrik-beton és társaik), illetve mennyiségek („plafon az ugye 34nm, javítás két zsák, alapozó 16 liter”).

Egy jellemző dialógus:

- Figyelj, kiöntöd betonnal és mehet a ragasztó. De nem kell ide semmi, csak a kiegyenlítő, rendesen összekevered, aztán magától vízszintbe megy az egész.

- Akkor nem kell a beton?

- Minek a beton? Ott a kiegyenlítő! De mondom, legegyszerűbb ha fel sem szeded a csempét, csak ragasztóval kiöntöd, oszt kész!

Miután minden egyes munkafázison végigmentünk, rájöttem, hogy semmit sem értek. Akkor most hova kell a mit venni? A 2 zsák csak a plafon? Kell beton? Ja, és a flex. Megint kiderült, hogy azzal mindent lehet. Flex-szel kivágom a falat, oszt jónapot. Már látom, hogy ha végre egyszer eljutok a Praktikerbe nyitvatartási időben, ez lesz az első, amit veszek. Addig nem fognak befogadni az „igazi férfiak” belső körébe!