Lakásfelújítás

Kezdjük az elején: alaprajz. Amint megkaptam a kulcsokat, bölcsész végzettségemet meghazudtoló precizitással lemértem minden falat és meg is rajzoltam, hogy is néz ki két dimenzióban a lakás. Aztán mikor az első összefirkált lapot kidobtam és elkészült a 

második, megjelenésében és tartalmában is továbbfejlesztett verzió, még mindig hiányzott1 méter a nappaliból. Mindent újra lemértem, ennyire nem lehetek béna, aztán rájöttem, hogy az erkélyt nem rajzoltam bele. Persze ekkorra már meguntam az egészet, úgyhogy így küldtem át Andrisnak a fecnit. Íme:

Ő persze kicsit jobban emlékezett mindenre és az általam szintén lehagyott lichthofot is berajzolta az AutoCAD-es változatba.
Így megszületett új, önálló életem első, az elkövetkezendő hónapokat meghatározó írásos emléke, amely végérvényessé tette, hogy nincs visszaút. Azzal, hogy lerajzoltam, véglegesen megsemmisítettem a "régi lakást", elvettem a lelkét, hogy aztán ugyanerre építve új életet leheljek bele, új értelmet adjak neki.

Mivel egyáltalán nem értek a fúrás-faragáshoz – pontosabban még sosem csináltam, de  nyilván értek hozzá, egyszerűen érzem - félelemmel vegyes várakozással tölt el, hogy szorosabb barátságba kerülhetek olyan, eddig kissé misztikusnak tűnő dolgokkal, mint a fázisceruza, a földelés, a fúga, stb.